Az Európai Unió joga

A közösségi (uniós) jog és a tagállami jogrendszerek viszonyát mára általánosan elfogadottan két egymáshoz szorosan kapcsolódó elv határozza meg, az uniós jog tagállami bíróságokon történő alkalmazhatósága, illetve közvetlen hatálya, valamint az uniós jog tagállami joggal szembeni elsőbbsége. 
 

1. Az uniós jog közvetlen hatálya

Az uniós jog közvetlen hatálya azt jelenti, hogy az uniós jog valamely rendelkezésére magánfelek tagállami bíróság előtt hivatkozhatnak, ami előfordulhat polgári, közigazgatási és büntetőügyben egyaránt.

 

2.1. Az uniós jog elsőbbségének elve

Az uniós jognak a tagállami joggal szembeni elsőbbsége elv lényege, hogy amikor a tagállami bíróság által az alkalmazandó uniós jogszabály – a szóban forgó uniós jogszabálynak tehát közvetlen hatállyal kell bírnia – ütközik a tagállami jogszabállyal, akkor a bíróságnak az uniós joggal ellentétes tagállami jogot „félre kell tenni”, azaz nem szabad alkalmazni.

Az elv azt is magába foglalja, hogy a bíróságnak ilyen esetben nem kell kérnie és nem kell bevárnia, hogy a nemzeti jogrendben az ilyenkor – tehát jogszabályok ütközése esetén – egyébként szokásos eljárás lefolyjon, esetleg e tárgyban előzetes döntés szülessen. 

A tagállami bíróságnak ezt a félretételt adott esetben az erre irányuló kérelem hiányában, hivatalból is meg kell tennie. Az elv magába foglalja továbbá annak tilalmát, hogy a tagállamok az uniós joggal ellentétes jogot alkossanak, illetve az uniós jog számára fenntartott területen egyáltalán jogot alkossanak.

 

2.2. Az elsőbbség terjedelme

Az Európai Bíróság értelmezésében az uniós jog elsőbbsége abszolút. Ez nagyon élesen fogalmazva azt jelenti, hogy a legjelentéktelenebb uniós jognak is elsőbbsége van a tagállamok jogrendszere legféltettebb elveivel, illetve – akár alkotmányban is rögzített – rendelkezéseivel szemben is.

Az elsőbbség – a nem alkalmazás kötelezettsége – kiterjed(het) a tagállamok eljárási szabályaira és jogorvoslati eszközeire is.