Közlekedési balesetek

Kártérítési eljárás

 

Kárbejelentés

A vétlen károsult a káreseményt - annak bekövetkeztétől számított - 30 napon belül köteles bejelenteni a károkozó biztosítójának. A bejelentés elmulasztása (kivéve, ha ez a károsult önhibáján kívül történik) a biztosító mentesülését eredményezi, ha a késedelem miatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak.

Casco esetében a biztosítási kötvény tartalmazza azt a határidőt, amelyen belül a kárbejelentést meg kell tenni (általában az észlelést követő két munkanapon belül).

 

Kártérítésre kötelezett szerv

A kártérítési eljárást a károkozó gépjármű tulajdonosának, ill. üzembentartójának felelősségbiztosítójával szemben kell megindítani.

Abban az esetben, ha a gépjármű üzembentartója mégsem rendelkezik kötelező felelősségbiztosítással, akkor a MABISZ által kezelt garancia alapból (Kártalanítási Számla) térítik meg a károkat. Ismeretlen gépkocsi által okozott kár esetében a Kártalanítási Számla csak a személyi sérüléses károkat téríti meg (gépkocsi kárt nem).

 

Külföldi károkozó

Amennyiben magyarországi személynek külföldön EU-s telephelyű gépjármű üzemeltetésével kárt okoznak, úgy a magyar károsult a kártérítési igényét a károkozó gépjármű felelősségbiztosítója által Magyarországra kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. (Amennyiben a külföldi biztosító nem nevezett ki Magyarországra kárrendezési megbízottat, úgy a kárigényt az un. Kártalanítási Szervezethez kell benyújtani.)

Abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak kárt, a kártérítési igényt a Nemzeti Irodával (MABISZ-on belül működő szervezet) szemben is lehet érvényesíteni.

 

Kártérítési eljárás gépkocsikár esetében

A kárbejelentést követően sor kerül a kárfelvételre (helyszínen vagy a biztosítónál). A biztosítóval megegyezés születik a kárrendezés módjában (gyorsított kárrendezés számla benyújtása nélkül vagy számlás kárrendezés). A biztosító kárszámítását tanácsos ellenőrizni.

Ha a felelősség megállapítása érdekében hatósági vagy bírósági eljárás indult, a gépkocsikár rendezése csak a hatósági eljárás lezárása után lehetséges.

Egyes biztosítótársaságok egyre gyakrabban „mondvacsinált” okra hivatkozással megtagadják a kártérítés (vagy annak egy részének) kifizetését. Ilyen esetben minél hamarabb el kell indítani a bírósági eljárást (polgári kártérítési per).

 

Kártérítési eljárás személyi sérülés esetében

A kártérítési eljárást célszerű minden esetben egy peren kívüli egyeztetési eljárással (egyezségi ajánlattal) kezdeni, melynek célja, hogy a károkozó gépkocsi üzembentartójának felelősségbiztosítójával rövid időn belül peren kívüli egyezség szülessen. 
Mivel az egyezség megkötése csak a gyógyulási szakasz után lehetséges, ezért már az eljárás kezdetén előleg kiutalását kell kérni a biztosítótól.

Abban az esetben, ha nem születik peren kívüli egyezség, akkor a károkat polgári peres kártérítési eljárás keretében lehet érvényesíteni

 

Perköltségek, elévülés

A polgári peres eljárás megindításakor (keresetlevél benyújtása) a felperesnek nem kell előre leróni a peres eljárás illetékét (kártérítési követelés 6 %-a). Azonban pervesztesség esetén a pervesztesség arányának megfelelően az illetéket és a perköltséget is meg kell fizetni.

Közlekedési baleseteknél az elévülési idő az általános öt évtől eltérően három év, vagyis a kártérítési igényeket három évig lehet érvényesíteni.

 

Vagyoni és nem vagyoni károk

A károk polgári jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni károkra oszthatók fel.

A károsult vagyoni kára a következő tényezőkből állhat:

  • Felmerült kár (gépkocsikár, beleértve a gépkocsi értékcsökkenését, ruhakár, stb.)
  • Indokolt kiadás (bérgépjármű, gyógykezelési költségek, ill. a betegség alatti többletkiadások, hozzátartozók látogatási költségei, gyógyszerek, ápolási költségek (akkor is, ha ezért a hozzátartozó nem kért semmit), temetési kiadások, kiskorú felnevelési költségei, stb.)
  • Elmaradt haszon (a beteg, a beteget ápoló hozzátartozók keresetkiesése, stb.)

Nem vagyoni kártérítés, melyet erkölcsi kárnak is neveznek a személyiséghez fűződő jogok megsértése esetén jár (élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jog). A nem vagyoni kár leggyakoribb megjelenési formája a fájdalom, lelki szenvedés, hozzátartozó elvesztése, testi épség megsértése és az egészség elvesztése által kiváltott sérelem.

Kár kiszámításához szükséges dokumentumok

A kártérítési eljárások sikeres véghez viteléhez szükséges, hogy a károsultak minél több számlát, igazolást összegyűjtsenek a kifizetett összegekről, a kártérítési igények csak így igazolhatóak egyértelműen.

A személyi sérüléssel járó közlekedési baleseteknél a kártérítési követelés pontos meghatározása (nem vagyoni kár, jövőbeli várható jövőbeli keresetkiesés, ápolási, gyógykezelési költségek, stb.) csak a teljes orvosi dokumentáció ismeretében lehetséges.

 

Kártérítés mértéke és módja

Miután a kár jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni lehet, a kártérítésnek is két fajtája létezik: vagyoni és nem vagyoni kártérítés.

A vagyoni kártérítés általában pénzben történik, mely lehet egyösszegű vagy járadék, vagy a kettő kombinációja. A károsult beteg egy összegben általában a már elszenvedett károkat követelheti, a jövőbeli károk (jövőbeli keresetkiesés, kezelési, ápolási, tartási költségek, stb.) kompenzálása általában járadék formájában történik. A kártérítést fizető biztosítóval azonban általában meg lehet állapodni a jövőben fizetendő járadékok előre egy összegben való megváltásában.

A nem vagyoni kártérítés terén az összegszerűség tekintetében mára már kialakult egy viszonylag egységesnek nevezhető bírói gyakorlat. A bíróságok a kár összegszerűségének megállapításakor általában figyelembe veszik a sérülés nagyságát, maradandó voltát, halálesetkor a halott életkorát, a hozzátartozói kapcsolat szorosságát.

Halálesetnél a közeli hozzátartozóknak fejenként járó nem vagyoni kártérítés mértéke 2-5 millió Ft között van. Ennél legmagasabb összegű kártérítést a hazai bírói gyakorlat a rokkantságot okozó balesetek esetén ítél meg. Kisebb rokkantság esetén (pl. egy végtag elvesztése) 6-7 millió Ft összegű nem vagyoni kártérítés mondható általánosan elfogadottnak, teljes rokkantság esetén (pl. teljes bénulás) ez jelenleg már 10-15 millió Ft körül mozog.