Üzemi baleset - munkahelyi baleset

Munkahelyi baleset esetén a munkavállaló a munkahelyén, avagy munkavégzésével összefüggésben sérülést szenved és ebből eredően kára (kiadása) keletkezik. Fontos tehát tudatában lenni annak, hogy amennyiben egy munkavállaló a munkavégzése során balesetet szenved annyiban, az abból eredő vagyoni és nem vagyoni károkat a munkáltatónak teljes körűen meg kell térítenie.


Baleset időpontja?

Munkahelyi baleset elszenvedése során elsődleges kérdés annak a tisztázása, hogy a munkahelyi baleset mikor történt? Ez alapján dönthető el ugyanis, hogy a munkáltatónak a régi (1992. évi XXII. törvény), vagy az új Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) alapján kell megtéríteni a balesettel összefüggésbe hozható károkat!

Ezt nagyon egyszerűen úgy lehet eldönteni, hogy amennyiben a munkahelyi baleset 2012. július. 01. napja előtt történt, akkor a régi Munka Törvénykönyvének a rendelkezései az irányadóak a károk megtérítésére. Amennyiben azonban 2012. július 01. napja után történt, annyiban az új Munka Törvénykönyvének a szabályozása lesz az irányadó.


Az új Mt. Változásai.

A régi és az új Mt. közötti különbség gyakorlatilag abban határozható meg, hogy az új Mt. alkalmazása esetén több az ún. kimentési lehetősége a munkáltatónak, azonban ugyanúgy köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károkat. A munkáltatónak a mentesülése a kártérítés megfizetése alól akkor lehetséges, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Megítélésünk szerint ezen változtatással ugyan szélesebb lett a munkáltatóknak a lehetősége, hogy az okozott - jellemzően személyi sérüléses – károk megfizetése alól mentesüljön, de a klasszikus értelemben vett munkahelyi balesetért történő kártérítést itt sem kerülheti el.

 

Munkabaleset vagy üzemi baleset?

Lényeges tudni, hogy nem minden munkavégzéssel kapcsolatos baleset minősül üzemi balesetnek és nem minden üzemi baleset egyben munkabaleset. Munkabalesetnek azt nevezzük, mikor a munkavállaló a munkaköri feladatai teljesítése során vagy azzal okozati összefüggésben kár szenved. Ez a kár lehet akár a ruházatában, használati tárgyaiban bekövetkezett kár, de személyi sérülés, vagy halál is. A kár szempontból lényegtelen, hogy a baleset hol és mikor következett be, illetőleg figyelmen kívül marad a munkavállaló esetleges közrehatásnak a mértéke is (objektív felelősség). 

Munkabaleset következik be tehát, ha a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés (árufuvarozás), anyagmozgatás (targonca), üzemi étkeztetés (ebédidőben), tisztálkodás (zuhanyozás), foglalkozás - egészségügyi szolgáltatás (WC használat), illetve a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri a munkavállalót. Munkabaleset esetében azonban fontos tudni, hogy azt csak a munkavállaló szenvedheti el, így megbízás, vagy (al)vállalkozás, illetve ún. „fekete- munka” esetén nehezebben lehetséges kártérítést követelni a munkáltatótól!

Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom, a munkabaleseteken túl üzemi balesetnek számít, ha a munkavállalót a munkába vagy onnan otthonába menet közben éri a baleset, vagy ún. foglalkozási megbetegedést szenved el.

Nem számít viszont üzemi balesetnek, ha az kizárólag a sérült ittassága miatt, engedély nélkül végzett munka során vagy szándékos sérülésokozás miatt következett be. Az üzemi baleset elbírálása a társadalombiztosítási szerv hatáskörébe tartozik. Minden munkáltatónak törvényi kötelessége továbbá a nála történt munkabalesetek törvényi kivizsgálása. Ennek során jegyzőkönyvet kell készítenie és határozatot kell hoznia, hogy elismeri-e munkabalesetnek a területén történt balesetet munkabalesetnek. Amennyiben – esetlegesen - a munkáltató a bekövetkezett balesetet nem ismerné el munkabalesetnek, úgy köteles erről tájékoztatni a sérültet (halál esetén a hozzátartozót) és tájékoztatnia kell a jogorvoslati jogosultságáról is (pl.: munkaügyi felügyelőség).


Kitől követelhető kártérítés?

A régi Mt. szerint munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétlenségére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Hasonló képen felel a munkáltató a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért is. A munkáltató mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. (Mt. 174. §.)

 

Ezen bonyolultnak tűnő jogszabályhely tehát azt mondja ki, hogy munkabaleset bekövetkezése után kártérítést a munkáltatónak kötelessége fizetnie (adott esetben felelősségbiztosítójának!). Lényeges azonban, hogy a baleset a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben érje, illetőleg az ne a munkavállaló elháríthatatlan magatartásából származzon. Lényeges tudni, hogy a munkaviszony fogalom a munkavállalót védi, ebből eredően... ...munkaszerződés nélkül végzett fekete munka, vagy fusi munka nem alapozza meg a munkáltató fizetési kötelezettségét, az más eljárás tárgya lehet. A munkavégzés azonban nemcsak a konkrét munkavégzési tevékenységet fogja át, hanem idetartozik a munka kezdete előtti, ún. előkészítő, valamint a személyes szükségletekkel összefüggő (étkezés, átöltözés, tisztálkodás) tevékenység során elszenvedett káreset is. Gyakran előfordulhat, hogy a munkavállalót munkába(ból) történő utazása alkalmával éri baleset. Az ebből eredő károkért csak akkor felel a munkáltató, ha a szállítás a munkáltató által üzemeltetett (ill. saját) járművel való közlekedés során következik be. Egyéb esetben a baleset, a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti úti üzemi balesetnek minősül.

A munkáltató kártérítési felelőssége tehát igen szigorú (ún. objektív felelősség), gyakorlatilag minden munkabaleset esetén kártérítést kell fizetnie!

Csak akkor nem kell fizetnie, ha bizonyítani tudja, hogy a baleset csak és kizárólag elháríthatatlan külső ok következménye volt, vagy maga a dolgozó okozta a kárt kizárólagosan és elháríthatatlanul. A gyakorlatban kármegosztást alkalmaznak abban az esetben, ha a kár részben a munkavállaló magatartása miatt keletkezett.


Új Mt. szabályozása

Az új MT szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A fenti – szintén bonyolultnak hangzó – jogszabályhely is kimondja tehát, hogy a munkáltatónak a munkavállaló teljes kárát meg kell térítenie. Nem kell viszont megtérítenie azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítani tudja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Nem kell megtérítenie továbbá a kárnak azt a részét, melyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, illetőleg azt sem, ami abból eredt, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Lényeges tehát kiemelni, hogy a munkáltatót terheli a fenti kimentési lehetőségek bizonyítása, így amennyiben azt sikerrel nem tudja véghezvinni, úgy továbbra is a teljes kárért felel. Megjegyezzük, hogy amennyiben a munkáltatónak bármilyen mértékű közrehatása állapítható meg a balesetben (például nem biztosít megfelelő védőfelszerelést, vagy szakszerűtlen utasítást ad, nem biztosít célszerszámot), annyiban felelőssége is teljes körű lesz!


Kártérítést az új Mt. alapján?

Munkahelyi balesetben megsérült munkavállaló követelheti egyrészről az elmaradt jövedelmét! Ennek megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló munkaviszony alapján jogosult volt. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet is meg kell térítenie a munkáltatónak. Ilyen lehet például, hogy másodállását nem tudja ellátni a sérült munkavállaló, így onnan nem származik jövedelme.

Lényeges kiemelni, hogy a munkavállaló követelheti az ún. erejemegfeszítési (erőmegfeszítési) járadék megtérítését is! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló a baleset után ismételten munkába áll és a balesetéből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel dolgozik, annyiban követelheti ennek a rendkívüli erőmegfeszítésnek az ellenértékét is. Példával szemléltetve, amennyiben egy kézbesítő munkahelyi baleset következtében eltöri a lábát és gyaloglás a későbbiekben is nehézséget (fájdalmat) okoz a számára, akkor ismételt munkába állása esetén a balesetet megelőző munkabérének százalékos többletrészére lesz jogosult!

Amennyiben a munkahelyi baleset halálos kimenetelű, annyiban a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült valamennyi igazolható kárát (vagyonit és nem vagyonit egyaránt). Az eltartott hozzátartozó (pl.: kiskorú gyermek, idős szülő, házastárs) továbbá olyan összegű tartást pótló kártérítést (járadékot) is igényelhet, amely szükségletének a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

Végezetül, de nem utolsó sorban a munkáltatónak meg kell térítenie a munkahelyi balesettel okozati összefüggésbe hozható valamennyi vagyoni kárát (például: gyógyszerek, telefonszámla költség, rezsi többletköltség, ápolók-gondozók költsége, stb.), illetőleg ún. nem vagyoni kártérítési igényt is kell fizetnie, mely alapjaiban a munkavállaló személyhez fűződő jogsérelemének (legmagasabb szintű testi egészség megsértése) reparációja.


Meddig kell fizetnie a munkáltatónak?

A kárigény elévüléséig! A munkabaleset bekövetkezése után kártérítési igény - fő szabály szerint! - a káresemény bekövetkezésétől számított 3 évig érvényesíthető minden különösebb magyarázat nélkül. Azonban, ha olyan kárt okoztak, mellyel bűncselekmény is megvalósult, akkor az elévülési idő a bűncselekmény elévülési idejéhez fog igazodni, azaz akár 8-10 év is lehet! Amennyiben tehát az elévülési időn belül van még a munkabaleset időpontja (pl.: 3 éven belül), de már megszűnt a munkaviszonya (pl: rendes felmondással), attól még kárigényét ugyanúgy lehet érvényesíteni, mintha még munkaviszonyban állna! Az elévülést azonban megszakítja a balesetet szenvedett munkavállaló írásbeli felszólítása kártérítés fizetésére, avagy igényének bírósági úton történő érvényesítése. Ebben az esetben az elévülés megszakad, és újra kezdődik. Fontos kiemelni továbbá, hogy járadék követelés esetén az csak 6 hónapra visszamenőleg érvényesíthető, kivéve, ha a munkavállalót a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg ha a munkáltató a káresemény bekövetkezésétől számított 15 napon belül nem hívta fel a munkavállalót a kárigénye előterjesztésének lehetőségére.


Milyen kártérítést követelhet a munkavállaló?

Alapvetően 3 nagy csoportja létezik a munkavállaló által követelhető kártérítésnek: vagyoni, nem vagyoni és ún. járadék jellegű károk. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy ezen három csoportban szereplő pontos kárcímeket, azok teljes körét képtelenség felsorolni, mivel ahány ember annyiféle kárigény merül fel. Példálózó jelleggel azonban érdemes megemlíteni, hogy a vagyoni károk közül jó eséllyel érvényesíthető a munkahelyre bevitt vagyontárgyban keletkezett kár (pl.: megsérült ruházat), a balesettel kapcsolatban keletkezett indokolt és igazolt költségek (ápolás-gondozási költség, háztartási kisegítő költsége, utazási költség, gyógyszerköltség, stb.), valamint azon elmaradt vagyoni hátrány is (keresetveszteség), mellyel a sérült munkavállaló bizton számíthatott volna.

Nem vagyoni kár meghatározása gyakorlatilag mindaz a kár ami a személyiségi jogi sérelemmel okoznak. Példa okáért minden magyar állampolgárnak joga van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ebből eredően tehát amennyiben például csonttörést szenved, annyiban ezen személyiségi joga sérül. A személyiségi jogi sérelem pedig megalapozza a kártérítés megfizetését, azonban annak összegszerűsége nagyban fog függni az okozott sérelem súlyától és nem utolsó sorban a kárigény pontosságától, avagy a képviselő szakmai tudásától.

A harmadik csoport – bár az előbbi kettőhöz szorosan kapcsolódik! – a járadék követelés köre. Erre akkor kerülhet sor, ha a balesetben sérültnek a jövőben rendszeres jelleggel visszatérő kiadása keletkezik (költségpótló, vagy jövedelempótló), például azon oknál fogva, mivel élete végéig gyógyszereket kell majd szednie. Ebben az esetben a károkozónak meg kell térítenie ezen kiadásokat – jellemzően – havi rendszeres jelleggel. (pl.: havi 4.000.-Ft-ot gyógyszerre). Természetesen itt is lehetőség van egyezség kötésre, ami azt jelenti, hogy a károsult igényét (havi 4.000.-ft-ot) előre kérheti (járadék megváltás), azonban ennek összege pontos kockázatelemző számítást igényel.


Kártérítési eljárás a munkabaleset után?

Munkabaleset, illetve üzemi baleset után a munkavállaló a munkaképesség csökkenésével arányos összegű társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosult (baleseti táppénz, baleseti járadék, rokkantnyugdíj, ingyenes gyógyszerek). Ezen felül azonban a munkáltató köteles megtéríteni a társadalombiztosítási ellátásokkal nem fedezett vagyoni és (természetesen) nem vagyoni károkat.

A kártérítési eljárást célszerű minden esetben egy alapos kárigény benyújtásával kezdeni, melyhez mellékelni kell az orvosi iratokat, számlákat. Ezt követően pedig érdemes a munkáltatóval/biztosítóval egy egyeztetést folytatni, ahol tisztába lehet kerülni a felek tényleges elképzelésével. Abban az esetben azonban, ha az álláspontok távol állnak egymástól, akkor haladéktalanul meg kell indítani a polgári peres eljárást (munkabaleset esetén munkaügyi jogvitát kell kezdeményezni).

A végső kártérítési összegről tehát a bíróság fog dönteni, azonban a peres út nem akadálya annak, hogy adott esetben a bíróság előtt is egyezséget kössenek a felek.


Foglalkozási megbetegedés

Bár alapvetően nem baleseti eredetű kártérítési forma, de nagyon súlyos következményekkel járó problémákat tud okozni a munkavállalók számára. Munkavégzés során ugyanis az ember szervezetében olyan elváltozások jöhetnek létre, melyek súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek, így az a munkavállaló egész későbbi életére negatív kihatással lehet.

A foglalkozási megbetegedések megítélése jellemzően (orvos) szakértői kérdés. Így amennyiben igazolható annak a munkavégzéssel történő összefüggése, annyiban a munkavállaló nem csupán tb ellátásra lesz jogosult, hanem kártérítést is követelhet a munkáltatójától.