Publikációk

A per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmére alapított méltányos elégtételt biztosító kártérítési igények elbírálási szempontjai

Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyó eljárások eredményeként Magyarország évente egyre növekvő összegű kártérítést fizet ki a hazai peres eljárások ésszerűtlen elhúzódása miatt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyó eljárásokban a kormányképviselet eddig sikertelenül hivatkozott pergátló kifogásként arra, hogy az eljárás elhúzódása miatti polgári jogi igények hazai bíróság előtt is érvényesíthetők lettek volna a Pp. 2.§ (1) – (3) bekezdése alapján, mert nem tudták esetjoggal bizonyítani ennek a jogintézménynek az Egyezmény értelmében vett hatékonyságát.

 

Az ésszerű idő a polgári jogban

Az idő jogi tény, számos szálon fűződik a joghoz. Sok esetben az idő hoz létre jogot, jogviszonyokat, hív életre kötelezettségeket, szüntet meg kedvezményeket, igényjogosultságokat.

Az idő, mint jogi tény, számos esetben irányítója a jogalanyok kapcsolatrendszerének. Az időnek és a jognak az összefonódása a piaci ügyletek gyors realizálódásának, a jogbiztonságnak a társadalmi igényéből fakad. Ezért az idő minden jogterületen felbukkan, mind az anyagi, mind az eljárásjogban megjelenik, például az alkotmányjogban a mulasztásos alkotmányellenesség állapota, a büntetőjogban a büntetési tételek, a polgári jogban az ajánlati kötöttség.

 

A végrehajtási kifogásról

A 2012. március 15. napját követően tett végrehajtói intézkedés vagy mulasztás elleni végrehajtási kifogás előterjesztése és elbírálása a bírósági végrehajtással kapcsolatos egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXX. törvénnyel módosított Vht. alapján.

 

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezéseinek alkalmazása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) felhatalmazása alapján

A bírósági végrehajtás igen mostoha jogterületnek tekinthető. Az önálló (törvényszéki) bírósági végrehajtók eljárása, valamint a bíróságok végrehajtással kapcsolatos döntései – egységes joggyakorlat hiányában – még a megszokottnál is eltérőbbek. A bíróságokon a bírósági végrehajtással, mint nemperes eljárással kapcsolatos döntések meghozatalában általánosságban a bírósági titkárok vesznek részt, akik magukra vannak hagyva döntéseik meghozatalakor, figyelemmel arra, hogy a bírósági végrehajtással kapcsolatos bírósági határozatok, kollégiumi vélemények száma csekély, jogegységi határozat pedig végrehajtás témakörében nem is született. Ennek az az oka, hogy a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntésekkel szembeni jogorvoslatokat másodfokon a törvényszékek bírálják el, így a bírósági végrehajtást érintő jogkérdések el sem jutnak olyan magasabb szintű bírósági fórumokig, amelyeknek feladata a joggyakorlat egységesítése.[...]

 

Részletfizetés elbírálása a gyakorlatban

A teljesítési határidő a szerződésnek nem képezi lényeges elemét, ezért a szerződés ennek kikötése nélkül is létrejöhet érvényesen. Ebben az esetben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a teljesítés idejét szabályozó rendelkezéseit kell alapul venni, azok irányadók az esetleges jogvita rendezésekor. Az anyagi jogi szemlélettől eltérően a bíróságnak a kötelezést tartalmazó határozatában hivatalból kell rendelkeznie a teljesítési határidőről; ennek elmulasztása esetén a határozat kiegészítése szükséges. A teljesítési határidő a követelések végrehajtása során kap kiemelt jelentőséget, hiszen a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 13. § (1) bekezdésének c) pontja a végrehajtás általános feltételei között említi a teljesítési határidő elteltét. Amennyiben a teljesítési határidő nem telt el, vagy a végrehajtandó határozat nem tartalmazza azt, a végrehajtást nem lehet elrendelni.

 

Az orvosi műhibaperek bírósági gyakorlatának áttekintése, különös tekintettel a nem vagyoni kártérítésre

A bíróság joggyakorlatának elemzéséből megállapítható, hogy az elmúlt évtizedekben a Fővárosi Bíróság illetékességi területén folyamatosan nőtt az orvosi tevékenység gyakorlásával összefüggő kártérítési ügyek száma. Ennek oka több tényre vezethető vissza.

Egyfelől az orvosi beavatkozások száma jelentősen megnövekedett, hiszen napjainkban már nem csak különös egészségügyi kockázat esetén kerül sor ilyen beavatkozásra, hanem például jelentős számban vetik alá magukat az emberek különféle szépészeti műtétnek is. Az egészségügyi intézmények száma és kapacitása is nőtt - ide értve az állami ellátórendszeren felül az utóbbi években elszaporodott magánintézeteket is -, a technikai fejlődés révén egyre több beavatkozást láthatnak el az orvosok, illetve a páciensek általában gyakrabban veszik igénybe az egészségügyi ellátórendszert olyan esetekben is, amelyek miatt néhány évtizede nem volt tipikus. A kártérítési perek számának növekedéséhez vezet továbbá az emberek alapvető szemléletváltása is, ami szerint az orvos véleményével, diagnózisával korábban nem szálltak szembe, azt nem vitatták, azonban az utóbbi időben a jogtudatosság fejlődése révén a helytelen eljárással szemben egyre gyakrabban kérnek ellenvéleményt, az orvos munkáját kritika éri, és a hiba esetén a kárigényüket érvényesíteni is kívánják. A jogszabályok alakulása is abba az irányba mutat, hogy az orvosok manapság nem pusztán a beteg gyógyításának módja felől döntenek, hanem a beteg állapotát felmérve a beteg elé tárják a megalapozott diagnózist, és felmutatják a gyógyulás lehetséges útjait, az egyes terápiák módjait, előnyeit és lehetséges szövődményeit. A gyógyítás menetéről való végső döntés nem az orvos, hanem a beteg döntése, azonban az orvos feladata, hogy a beteget a megfelelő tájékoztatással olyan helyzetbe hozza, hogy az minden körülményt figyelembe véve és mérlegelve tudjon a saját állapotáról és a szükséges beavatkozásról dönteni. Amennyiben az orvos a tájékoztatási kötelezettségét nem megfelelően teljesíti, adott esetben hasonló kártérítési kötelezettséggel járhat, mint egy hibásan elvégzett műtéti beavatkozás.

Jelen tanulmány a Fővárosi Bíróság illetékességi területén folytatott kártérítési ügyeket tekintve a 2006-2007. évben befejezett eljárásokban született ítéletek – esetleg rész-, vagy közbenső ítéletek - alapulvételével elemzi a bíróság gyakorlatát a bizonyítási teher, a kártérítés összegének alakulása, a kártérítés alapjául szolgáló orvosi hibák és mulasztások vonatkozásában. Az egyes ügyeknél feltüntetett évszám az eljárás megindítására való utalás, mivel a kártérítés összegének alakulása szempontjából igen fontos tényező a bekövetkezett káresemény időpontja, ebből következőleg az eljárás megindulása.